Európa történelmében az ugrásszerű fejlődés a 10-11. században kezdődött. A földművelő népességből ekkor vált ki az a kézműves, iparos réteg, amely a városi lakosság egyik részét adta. Ekkortól lendült fel a kereskedés is, amely a városok másik legfontosabb fejlesztője lett.

a) kialakulása

A mezőgazdaság forradalom: a 10. század végére Európa nyugati felén véget értek a zsákmányszerző-hódító támadások ezért hirtelen népességnövekedés történt.
|
v
Hagyományos földműveléssel nem tudtak annyi élelmet termelni, ezért áttértek a háromnyomásos földművelésre -> jelentősen nőtt a terméshozam.
|
v
a jobb megélhetés újabb népességrobbanást eredményezett, ezért újabb földeket kellett művelés alá vonni (erdőirtással,mocsarak lecsapolásával)
|
v
a kézművesek kiváltak a mezőgazdaságból, akik a kereskedők által kedvelt vásárhelyekre költöztek, és velük közösen létrehozták a középkori városokat. |
-> erődített helyeken alakult ki, amelyek közel feküdtek a távolsági kereskedelem útvonalához.
A kereskedőknek (biztonságuk érdekében) szükségük volt a sánccal vagy fallal körülvett helyekre, ahol áruikkal együtt meghúzódhattak.
|
-> Áruik vonzották a környék kézműveseit és jobbágyait.

b) kialakulásának helyszínei:

földrajzi helyek: folyók és hegység találkozása, utak kereszteződése, hegyvidék
királyi, egyházi, földesúri székhely (várak-kolostorok)
nyersanyaglelőhelyek
kereskedelmi-piaci központok (vásárok)

A középkori Európa leginkább urbanizált régiói: a 10. században először Észak-Itáliában és Dél- Franciaországban jöttek létre városok, majd észak-francia, német és angol területeken, Flandriában, később a 13. században már Közép-Európában is megjelentek.

d) szerkezete

• centrikus (középen katedrális/erődítmény)
• piactér
• főutca
|
-> itt főleg fogadók és a céhek
• városfalak és kapu

d) müködésük

A polgárok városi önkormányzatokat alapítottak, szenátus, kommuna
|
-> Eleinte sokszor földesurak területein éltek, de kiharcolták maguknak a függetlenséget
feladatuk: közigazgatás
szabad-választás, a polgárok az önkormányzat testületeit és tisztségviselőit, a város papjait is maguk választhatták meg.
Legjelentősebb szerve a magisztrátus volt. A szűk körű magisztrátus döntött a legfontosabb kérdésekben
|
-> (polgárjog megadása, városi tisztségviselők ellenőrzése, ítélkezés büntetőügyekben, a város gazdasági ügyeinek intézése, adószedés, építések irányítása).

arányos közteherviselés
|
-> a magisztrátus döntötte el, hogy a polgárok közül ki mennyivel járul hozzá az adókhoz.
új jelenség, hogy az adó nagyságát a vagyoni helyzethez mérték.

e) Városi kiváltságok (különleges királyi kiváltságok)

• várost fallal kellett körbekeríteni (kiváltság és kötelezettség)
• egy összegben adózás
• vásártartás joga: Heti vásárok
• árumegállító jog
• szabad bíráskodás
• A középkori városi polgárság
|
-> személyében szabad volt, nem állt magánföldesúri joghatóság alatt, közvetlenül a király alá tartozott.
mentes volt minden jobbágyi szolgáltatás alól, szabadon választhatta meg lakóhelyét, lehetett tulajdona, városi ingatlana, ezeket szabadon örökíthette.

f) A városok társadalma

Patríciusok
|
-> legvagyonosabb kereskedők, iparosok, telektulajdonosok, akik közül sokan nemesi származásúak, Kezükben a város irányítása (legfontosabb tisztségek)

Polgárság
|
-> nem nemes és nem jobbágy, házzal, műhellyel rendelkező iparosmesterek, akik céhekbe tömörültek, és a polgárjoggal rendelkező lakosok

Plebs
|
-> polgárjoggal nem rendelkező szegények
|
-> (alkalmi munkából élő elszegényedett kézművesek, cselédek, hajósok, bérmunkások, kontárok, koldusok, csavargók)
Folyamatos volt a jobbágyok városba vándorlása.
|
v
Kialakult az a szokás, hogy a földesura elől a városba szökő paraszt egy év és egy nap elteltével szabad emberré lett („a városi levegő szabaddá tesz"). Ez azonban nem jelentette a polgárjog automatikus megszerzését.

g) A céhek

A céhek a középkori városok legfontosabb gazdasági szervezetei voltak. Ezek szakmánként
szerveződött érdekvédelmi közösségek, amelyek célja a termelés szabályozása, a mesterek
érdekeinek védelme és a minőségi áruk előállítása volt.
Nemcsak a gazdaságot, hanem a társadalmi életet és a városok működését is jelentősen befolyásolták.

kialakulásuk okai:
Megvédjék saját piacaikat a konkurenciától és az alacsony minőségű termékektől
Biztosítsák a magas színvonalú áruk előállítását
Szabályozzák a termelést, hogy ne legyen túltermelés vagy hiány
Meghatározzák a mesterré válás feltételeit

A céhek monopolhelyzetet élveztek a városokban: egy adott szakmában csak céhtagok
dolgozhattak és árusíthatták termékeiket.
|
->
Ez biztosította számukra a gazdasági stabilitást, de
ugyanakkor korlátozta a szabad versenyt is.

Müködésük:
szigorú szabályok szerint működtek, amelyek mind a minőséget, mind a tagok
jogait és kötelezettségeit meghatározták.

Céhszabályok:
Mennyiségi korlátozások —
|
-> csak annyit termelhettek, amennyire kereslet volt, hogy ne legyen túlkínálat
Minőségi előírások -
|
-> minden árut az előírások szerint kellett elkészíteni, ellenkező esetben büntetés járt érte
Árrögzítés -—
|
-> a céh tagjai közösen határozták meg az árakot, így elkerülték az árversenyt
Verseny kiküszöbölése -
|
-> egy városban egy adott szakmában csak egy céh működhetett, így nem volt konkurencia
Segélyezés -
|
-> a céh gondoskodott a beteg, munkaképtelen vagy elhunyt mesterek családjáról

hierarchia:
Mester
|
->
a legjobb szakemberek, akik önálló műhelyt nyithattak és inasokat taníthattak
A mesterré válás folyamata rendkívül szigorú volt: a legényeknek egy mestermunkát kellett készíteniük, amit a céh tagjai bíráltak el. Csak a sikeres vizsga után nyithattak saját műhelyt.
Legény
|
-> egy idő után önállóan is dolgozhatott, de mesterművet kellett készítenie
Inas
|
-> egy mester mellett tanult, nem kapott fizetést, csak ellátást

céhek és a városok kapcsolata:
A céhek nemcsak gazdasági szervezetek voltak, hanem politikai és társadalmi szerepük is jelentős volt.
Védték a városi polgárok érdekeit és gyakran a városi tanács tagjai is céhmesterek közül kerültek ki
Jelentős vallási és közösségi szerepük volt -—
|
-> templomokat támogattak, ünnepeket szerveztek
Szociális hálózatként működtek
|
-> segítették az özvegyeket, betegeket, időseket
Fesztiválokat, felvonulásokat rendeztek - céhes ünnepségek
Pozitív hatás: megbízható minőségű termékek, stabil gazdaság
Negatív hatás: fejlődés lassítása, a szabad verseny akadályozása

Előnyök: biztos megélhetés, minőségi termelés, szakmai fejlődés
Hátrányok: verseny kizárása, fejlődés lassítása, rugalmatlanság

hanyatlásuk:
középkor végére
okai:
A manufaktúrák elterjedése -—
|
-> a nagyüzemi termelés hatékonyabb volt
Túl szigorú szabályok -
|
-> a céhek nem tudtak gyorsan alkalmazkodni a változó gazdasági viszonyokhoz
A verseny korlátozása -
|
-> a gazdaság fejlődésével egyre nagyobb igény volt szabadabb termelésre
A városok növekedése
|
-> új iparágak jelentek meg, amelyeket a céhek nem tudtak szabályozni

A céhek a középkori gazdaság alappillérei voltak, de a későbbiekben a fejlődés
akadályává váltak, és a modern gazdasági rendszerekben elvesztették jelentőségüket.

$ Fontos tudni: A céhek a kézművesség fejlődésének alapját jelentették, de a 16-17.
században a manufaktúrák megjelenése miatt szerepük visszaszorult, mivel ezek a
nagyüzemi termelésre épültek, és hatékonyabban tudtak működni.

h) kereskedelmi utak kialakitása

A céhek nagy mennyiségű árut állítottak elő, amit főként a városok piacán értékesítettek.
|
v
A kereskedők felvásárolták a felesleget és távolabbi vidékekre szállították.
|
-> A távolsági kereskedelem elsősorban a luxuscikkek szállítását bonyolította, főként vízi úton. A Távol-Kelet fűszereit és iparcikkeit a Földközi-tengeren szállították Nyugat-Európába.

A korban két nagy kereskedelmi útvonal alakult ki (ami a Gibraltári szorosnál találkozott):

• északi Hanza-kereskedelem -> később hanza-szövetség
|
-> 1160-ben alapított kereskedő szövetség, a Balti- és Északi-tenger térségében melybe az Észak-német és flandriai európai városok tartoztak
Keletről gabonát, viaszt, borostyánt, prémeket és nyersanyagokat hoztak, cserébe posztót, fegyvereket, szerszámokat, bort szállítottak.

• Déli Levantei-kereskedelem
|
-> Karaván úton keletről érkező, majd a Földközi-tengeren továbbszállított áruk, melyek főleg Észak-Itáliába mentek.
Főleg luxusárut (fűszereket, iparcikkeket) szállítottak nemesfémért, más nyersanyagokért cserében.

Az áru szállítását vízi úton, majd belső, szárazföldi utakon bonyolították le Észak-Itálián át Franciaország területén keresztül Champagne-ig (városok: Velence, Genova, Barcelona, Marseille).